„Ne a lábadat nézd, hanem azt, hová akarsz érkezni.”
Ezt a mondatot a második felnőtt balettórámon kaptam, egy szűk teremben, ahol tizenketten szuszogtunk a tükör előtt. Negyvenhárom évesen álltam be a rúd mellé, és az első hetekben végig azt figyeltem, jó helyen van-e a lábfejem.
A tanárnő pedig makacsul azt kérte, hogy emeljem fel a tekintetem.
Eleinte azt hittem, ez csak amolyan szép mondás, amit minden órán elsütnek. Aztán az egyik csütörtökön megpróbáltam. Nem néztem le, hanem a terem túlsó sarkát vettem célba, és hirtelen az egész testem másképp állt össze.
A váll hátrament, a csípő megtalálta a helyét, a lépés pedig nem billegett.
Semmi varázslat nem történt. Csak annyi, hogy nem a részletet néztem, hanem az irányt. Azóta is ez a fél mondat maradt meg legjobban abból a teremből, nem a spárga és nem a piruett.
Hazafelé a villamoson sokszor eszembe jutott, hány dolgot intéztem már úgy az életemben, hogy közben végig a lábfejemet bámultam.
Néhány héttel később, amikor egy dobozban a régi cégpapírjaimat rendezgettem, pontosan ez a mondat jutott eszembe újra.
Tizenegy éve indítottam el az első vállalkozásomat, és akkor is a lábfejemet néztem. Az első kérdésem az volt, hol legyen a cég címe, és erre a leggyorsabb választ adtam: kibéreltem egy pici irodát, mert úgy éreztem, ez így komoly. Havonta fizettem érte, közben pedig alig tettem be oda a lábam. A postát hetekig nem vittem el, egyszer egy hivatalos levél majdnem egy hónapig várt rám a szekrény tetején.
Nem a bérleti díj fájt igazán. Hanem az, hogy egy megoldandó feladatot csináltam magamnak abból, ami akkor csak egy cím lett volna.
Amikor tavaly ősszel egy ismerősöm vállalkozásindítás előtt állt, és megkérdezte, mit csinálnék ma másképp, egyetlen dolgot mondtam neki: ne a részletet nézze, hanem az irányt. Kerestem is neki egy oldalt, ahol ezt végig lehet gondolni, így jutottam el a szekhelyszolgaltatas24.hu oldalára.
Ott olvastam vissza, hogy a székhelyszolgáltatás nem egyszerűen egy postacím bérlése.
A szekhelyszolgaltatas24.hu budapesti csomagjaiban benne van a hozzájáruló nyilatkozat és a tulajdoni lap, a székhelycím biztosítása, a cégnév kihelyezése a cégtáblára, a postai küldemények átvétele, a küldeményekről szóló értesítés, valamint a hatóságok fogadása is. Az ismerősöm végül a székhelyszolgáltatás 12+1 hónapos budapesti csomagját nézte ki magának, ami nagyon kedvező áron érhető el, és egy ajándék hónap is jár hozzá.
Az volt neki a legfontosabb, amit én annak idején nem tudtam: nem kötelező rendszeresen bejárnia a székhelyre.
Az oldal szerint több mint 15 év tapasztalat áll a szolgáltatás mögött, és ez nála sokat nyomott a latban. Pont az ilyen ügyektől félt a legjobban, mert korábban egy ismerőse cégénél látta, mennyi bosszúság lesz abból, ha egy hivatalos levél senkihez nem jut el időben.
Két hete beszéltünk telefonon. Azt mondta, a cég azóta bejegyzésre került, ő pedig egyetlenegyszer sem foglalkozott azzal, hová érkezik a hivatalos posta. A könyvelője kapja meg időben, amit meg kell kapnia, ő pedig azzal tölti a hétfő délelőttjeit, amiért egyáltalán belevágott.
Elmondta azt is, hogy a legnehezebb rész végül nem a döntés volt, hanem az, hogy elhiggye, ennyi elég.
Én meg arra gondoltam, hogy ez pontosan ugyanaz a mozdulat, mint a tükör előtt. Nem a lábfej, hanem az irány.
Azóta minden csütörtökön ott állok a rúd mellett, és ha valaki az öltözőben elpanaszolja, hogy elveszett az induló vállalkozása papírjai között, mindig ugyanazt a szekhelyszolgaltatas24.hu címet mondom neki. Nem azért, mert bárkitől bármit kaptam volna érte, hanem mert egyszer nekem is jól jött volna valaki, aki felemeli a fejemet a tükör előtt.
A múlt héten egy fiatal lány kérdezett rá az öltözőben, és mire felvettem a cipőmet, már be is írta magának a telefonjába a szekhelyszolgaltatas24.hu nevét. Nem tudom, mi lesz belőle, de abban biztos vagyok, hogy nem fog fél évig egy üres iroda kulcsáért fizetni. „Ne a lábadat nézd, hanem azt, hová akarsz érkezni.” Nálam ez a mondat végül nem is a balettről szólt.
